Az őszi megújulás csodatévő erejéről

Gondolom mindenki érzi a levegőben ezt az érzést. Szinte bizsereg a zsigereink mélyén. Alig bírunk magunkkal, annyira cselekednénk valamit. Valami kreatívat, valami újat. Akár tanulnánk valamit, vagy társasági életet élnénk. Akár csak átrendeznénk a lakást, esetleg megszabadulnánk néhány lomtól, amit a szekrényeinkben rejtegetünk vagy a lakásunk bizonyos pontjain tárolunk, ez mind-mind ennek az őszi energiának a megjelenési formája.

Vége a nyárnak, és kezdődik az iskola. Kezdődik valami új, és visszatérünk egy kis pihenés után a munkához, amit eddig is végeztünk. De mivel pihentünk és érleltük magunkban a tudást, az élményeket, és bölcsességünket növeltük, most megújult nézőpontból, friss ötletekkel és gigászi lendülettel tudunk nekilátni életünk legújabb szakaszának.

Ez mindig különleges időszak, mert visszatérünk ugyan a régi életünkhöz, de legbelül nem akarjuk, hogy úgy folytatódjon, ahogyan eddig volt. Valamin szeretnénk változtatni.

A szeptember energiája is olyan, mint a tavaszi megújulás, csak immáron bölcsebb és mélyebb tudással, érett fejjel cselekednénk. Már nem eszetlenül, mint valami szerelmes bakfis vetjük magunkat a kalandba, hanem mint a tapasztalt vándor, aki tudása birtokában és tudatos döntéséből indul neki az erdő mélyének a kincsért. Már nem fog vissza bennünket a nyári meleg megolvasztó és elnehezítő energiája, már nem csak napozni és pihenni vágyunk, szénfeketére süttetve gyönyörű testünket a nap forró simogató kezei által megforgatva, hanem végre újból megindult bennünk az élet bizsergető és izgató energiája.

Ez az időszak alkalmas a leszámolásra a régivel, mert az ember életében elindul egy értőbb számvetés, és szelekció, hogy mit vigyünk magunkkal a télre, mit őrizzünk tovább, mint érték, mi az, amit bedobozolunk a szekrényünk mélyére, és mi az, amit el kell engednünk.

Öltözködésben és frizurában is keressük az új stílusunkat, bevásárolunk őszi cipőt, pulóvereket, nadrágokat, meleg ruhákat, kabátokat, és izgatottan várjuk a hűvös megérkeztét. Szeretem ezt az időszakot, mert hordoz magában valami rettentő izgalmas érzést: hogy előttünk áll valami kaland, amit nekünk kell felfedeznünk.

Hogy ez az érzés honnan jön: talán annak a maradványa, amit akkor éreztünk, amikor első osztályosak lettünk, vagy valami mélyebb és ősibb, azt nehéz megmondani. De akárhogy is van, érdemes kihasználni ezt a hívogató energiát, és valami újba kezdeni.

Próbára tenni magunkat valami új tevékenységben, vagy visszatérni valami régihez, csak most tapasztaltabb fejjel, most igencsak kívánatos, mert tapasztalatokkal gazdagít bennünket. Emellett új embereket ismerhetünk meg ezen tevékenységek közben, ami nagyon fontos, mert új ingerek és új örömforrások nélkül kimerülünk és idő előtt megöregszünk, befordulunk, bezárkózunk, és úgy élünk, mintha már a halált várnánk.

Végre a kezünkbe adták az iskolatáskát, és azt mondták, induljunk el egyedül a felnőtt életünk felé, megtapasztalva önnön erőnket. Végre megkaptuk az engedélyt, hogy éretten és saját döntéseket hozva cselekedjünk. És mi végre elkezdhetünk élni.

Használjuk ki ezt az időszakot, hogy kicsit felrázzuk megszokott életvitelünket! Ajándékozzuk el, ami már nem kell, vagy adjuk el, esetleg adjuk egy cheritybe! Ne őrizzük azt, ami számunkra már nem fontos, és közben emlékezzünk arra, hogy ami nekünk értéktelen, másoknak még lehet kincs! És még egy gondolat ide: ha tele van mindkét kezünk a kacatjainkkal, nem tudjuk megfogni azt, amit felénk nyújt az élet.

Tegyünk hát magunkért olyat, amitől jobbá válik az életünk! Mert soha nem késő elkezdeni a változást. Ez is, mint minden más, ott kezdődik, hogy meghozzuk a döntést, hogy “ezt akarom”. Készítsünk terveket, és álmodjuk meg, ha korábban még nem tettük meg, hogy kik akarunk lenni, milyen emberré akarunk válni, és szedjük lépésekre, hogy milyen út, milyen tettek vezetnek oda hozzá. Ezek segítenek enyhíteni a jövőnk miatti szorongást, a kiúttalanság érzését, és az egyhelyben járást. Rendszerezik az elmét és összpontosítják bennünk a teremtő energiákat.

Szóval ne legyünk rest! Itt az idő, hogy munkához lássunk! Közben pedig jó szórakozást kívánok hozzá!

Mindenki merítsen a lelkébe annyit, amennyi hasznos a számára, a többit pedig engedje el! Gondolkodjunk magunkon konstruktívan, és fordítsuk a rendelkezésünkre álló időt és információkat a javunkra, hogy kihozhassuk magunkból és az életünkből a legtöbbet!

További játékos fejlődést kívánok!

Horváth Zsófia

2022. szeptember 06.