A Szenvedés-kör állítás

A Szenvedés-kör, a Princípium-kör állítási család egyik tagja, ami egy különleges és hatékony oldási módszer, amit a családállítás alapjaiból fejlesztettem ki. A személyiségünkben megbúvó zavaró hiedelmeket és működési mechanizmusokat oldja meghatározott tematika alapján. Ezek a hiedelmek és működési mechanizmusok a tudatalattink termőtalajába eltemetett traumáinkban, elakadásainkban és félreértéseinkben gyökereznek. Ahogy ezekkel dolgozunk energetikai és információs szinten, úgy harmonizálódik a személyiségünk és érzelmeink világa is. Hatékony és szelíd technika, amely nagyon sok elakadást megmutat, és a tudatosításuk és elengedésük után felszabadít bennünket.

A Szenvedés-kör állításnál a szenvedésekké torzult fájdalom lenyomatokkal fogunk dolgozni. De vegyük sorra először, hogy mit is értek a szenvedés és a fájdalom alatt.

Mi a fájdalom?

Fontos, hogy a fájdalom és a szenvedés között különbséget tegyünk, hiszen a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Találsz erről a témáról egy bővebb írásomat, ha ide kattintasz, de mivel ez egy igen fontos téma, ezért lehet eleget beszélni róla.

Éljük az életünket, és az életben igen sok minden fáj. Testi és lelki szinten, de időnként még mentálisan is elfogadhatatlan számunkra sok minden. A fájdalom mind testi, mind érzelmi szinten jelzi nekünk, hogy valami megváltozott, vagy nem az egyensúlyi állapotban vagyunk, és a jelenbe akar hozni, hogy vizsgáljuk meg, hogy mit kéne másként csinálnunk, vagy megoldanunk. A fájdalom általában rövid ideig tart, vagy addig, amíg a sérülés vagy elváltozás meg nem gyógyul (testi szinten), esetleg meg nem oldjuk és el nem engedjük (érzelmi szinten).

Például

1. Az első példában fáj a lábam, mert belerúgtam az ágy szélébe. Ez egyszerűen csak jelzi, hogy nem voltam jelen, nem néztem, hova lépek és beütöttem magam. Ekkor odafigyelek, hogy ne menjek neki a tárgyaknak a lakásomban, és ott legyek fejben is, ahol éppen testileg járok vagy cselekszem. A fájdalom elmúlt.
   

2. A második példában szakított velem a barátom. A fájdalom jelzi, hogy az életemben valami nagy változás zajlik, és szomorú és csalódott vagyok emiatt. Ekkor fokozatosan hetek alatt ahogy a változás beépül az életembe és a tudatomba, egyre jobban vagyok és hagyom, hogy az új dolgok és emberek rám találjanak, aminek pedig el kell múlnia, azt pedig elengedem. Ezáltal új örömforrásokhoz jutok, akár egy új, talán jobb társhoz, a fájdalom lassan elmúlt, én pedig fejlődtem és kiemelkedtem a problémából.
   

3. A harmadik példában a szomszéd megjegyzést tett valamire. Ekkor lehetek szomorú vagy dühös, ha rosszul esik, vagy igazságtalannak érzem amit mondott, vagy esetleg igaza volt és hibáztam valamivel kapcsolatban. "A" - Ha nem volt igaza, akkor vagy elmondom neki (kedvesen), hogy mi az én igazságom, vagy megértően hallgatok, mert tudom, hogy ő olyan amilyen, és nem segít a helyzeten az sem, ha tisztázom a félreértést. Mindenesetre megpróbálunk keresni egy megoldást a problémánkra (ugye nem verem agyon), vagy ha ez nem lehetséges, akkor csak magamban megbocsátok neki. "B" - Ha igaza volt, akkor bocsánatot kérek tőle, és megköszönöm, hogy felhívta rá a figyelmem, mert így lehetőségem van kijavítani magamban a hibát, és megint csak megkeressük a megoldást, ami mindkettőnknek megfelel. Mindkét esetben elmúlik a fájdalom, és mehet tovább az élet emelkedettebb vágányon, mint előtte, mivel sikerült megoldanom egy konfliktust – akár külső, akár belső volt a megoldás.

Ez volt a fájdalom része, láthattuk, hogy minden esetben jelzés értékű volt maga a fájdalom, amire ha odafigyelünk rá, akkor tanulhatunk belőle vagy általa, de mindenképpen valami épüléshez és emelkedéshez vezet.

A szenvedés keletkezése

A nem jól értelmezett és lereagált fájdalomból alakul ki a szenvedés, méghozzá a következőképpen (az előbbi példáknál maradva):

1. Belerúgtam az ágy sarkába, és fáj. Természetesen az ágy készítőjének az egész családfáját elküldöm melegebb éghajlatra, dühössé és frusztráltá válok a fájdalomtól, és még a férjemre vagy feleségemre is ráförmedek, hiszen vélhetően pár centit arrébb tolta a bútort, amíg én nem figyeltem. Összeveszünk, majd a tömegközlekedésen is félrelökök dühömben pár embert, akik érthetetlen módon beintenek és bunkónak neveznek. A munkahelyemen mindenkinek elmondom, milyen rettenetes a napom, és milyen rettenetesek az emberek, és mindenkire ingerülten morgok, mert láthatóan érzéketlenek a szenvedésemmel szemben. És miután már mindenkivel összevesztem, akivel csak lehetett, komolyan elgondolkozom azon, hogy az égiek nem kedvelnek, és direkt sújtanak balszerencsével. De azt, hogy a fájdalom a jelenbe szeretett volna rántani, hogy esetleg nézzek a saját lábam elé járás közben és éljek a pillanatban, az még csak véletlenül sem jut eszembe. Ezután napokig, akár hetekig feszültség vesz körül a munkahelyemen, ami frusztrálttá tesz, majd ezt hazaviszem, ahol azt levezetem a férjemen vagy a feleségemen, és továbbra is utálom a balszerencsés életemet, amiben mindenki hibás, csak természetesen én nem. A fájdalomból szenvedés vált, ami a felelősségvállalásom és megértésem nélkül hiábavaló lett.
   

2. A második példánál maradva, miután szakított velem a barátom, és hatalmába kerített a fájdalom, akkor minden élőnek elpanaszolom, milyen szemét volt, hogy elhagyott, és mennyire vissza akarom kapni, hiszen nem bírok nélküle élni, és különben sem talál nálam jobbat. Nem akarom elfogadni még hetek után sem, hogy ennek vége, és őrizgetem a sérelmemet vele szemben, újra és újra előrángatom magamból, hogy csak vele volt értelme az életemnek, és ezek után már senki nem kell. Rosszabb esetben hívogatom, követem és minden módon zaklatom, ahogyan csak lehetséges, míg már a végén meggyűlöl, és többé látni sem akar. Ettől én is utálom magam, amitől csak még nyomorultabbnak érzem az életemet. Mivel már minden élőnek és élettelennek elpanaszoltam a szenvedésemet többször is, elkezdenek kerülni, és emiatt rájuk is haragudni kezdek, amiért ilyen igazságtalanok, érzéketlenek és rettenetes barátok. Végül beletörődök a megváltoztathatatlanba, de ez hosszú hónapokat vesz igénybe, és talán az új párkapcsolatomban is azt a szerencsétlent sírom vissza időnként, aki korábban elhagyott. A változás fájdalmas és pofonokkal teli lett az ellenállásom miatt, amiből nem sikerült érzelmileg teljesen felépülnöm, új örömforrásokat korlátozott számban engedtem az életembe és híján maradtam pár barátnak, viszont csalódásokat bőven szereztem. A fájdalomból szenvedés vált, ami a felelősségvállalásom és megértésem nélkül hiábavaló lett.
   

3. A harmadik példában a szomszéd megjegyzést tesz, akár igaza van, akár nincs, természetesen összeveszünk, nem ismerem el a legkisebb igazságtartalmat sem abban, amit mondott, és nem megoldást, hanem hibást keresünk. Miután elsoroltam a legutálatosabb tulajdonságait, elküldöm melegebb éghajlatra néhány nem túl barátságos kézmozdulattal kiegészítve. Ez pár nap alatt gyűlölködéssé fajul, ami hetek és hónapok alatt annyira elburjánzik, hogy rákényszerülök a költözésre, hiszen lehetetlenné válik az együttélés. A szenvedésem óriásira nőtt, a megértésem és tudatosságom parányira zsugorodott a konfliktus közben, és nem ismertem fel a saját szerepemet és felelősségemet a konfliktusban.

Így tehát bármilyen fájdalomból és bosszúságból szenvedés válhat, ha rosszul értelmezem, nem vállalom a felelősséget önmagamért és az életemért, és csak ösztönszerűen reagálom le azt, ami történik.

Az elnyújtott fájdalom és konfliktus, amiben nincs meg a valódi jelentés, és nincs megoldva vagy elengedve, az szenvedéssé torzul, ami nem más, mint önbüntetés.

A szenvedés a csakrák szerint

A csakra az indiai filozófia ezoterikus hagyományai szerint az emberi testben elhelyezkedő pszichikai energiák központi magja. Neve a szanszkrit „kerék” szóból származik, de forgatagnak, vagy örvénylésnek is fordítják. Minden csakránk egy-egy életterületet és problémakört képvisel, és megőrzi azok információit a feldolgozásig és megoldásig.

Amint a szenvedés értelmet nyer, és a polaritás, ami „kettészakítja” egyesül, akkor az adott csakra harmóniába kerül, és létrejön az arany középút.

A harmonikus és optimális élet feltétele a csakráinkkal való összhangba kerülés, és az azokban hordozott konfliktusok tudatosítása és elengedése.

Alulról az első csakra a Gyökércsakra (Muladhara), fő témái: az ősbizalom, a bizonytalanság és a biztonság, az alapvető emberi szükségletek kielégítése, az aktivitás és pihenés egyensúlya, hatással van a teljes fizikai egészségre, az élni akarásra is.

A második csakra a Szakrális csakra (Svadhistana), fő témái: saját igényeink felismerése, szexuális- és társas kapcsolódások, szociális kapcsolatteremtés, kreativitás, életörömök, és teremtés.

A harmadik csakra a Köldök- vagy Napfonatcsakra (Manipura), fő témái: a fiziológiai és lelki síkon történő emésztés, az érzelmek kezelése. Önértékelés, önbecsülés, önálló akarat, az egoizmus, a hatalom egyensúlyban történő érvényesítése önmagunkra és környezetünkre nézve is, és az önérvényesítés.

A negyedik csakra a Szívcsakra (Anahata) fő témái: a szeretet megélése és kinyilvánítása önmagunk és mások irányába, megbocsátás önmagunknak és másoknak, együttérzés és részvét képessége.

Az ötödik csakránk a Torokcsakra (Visuddha) fő témái: a kommunikáció, az önkifejezés, a beszéd és hallgatása egyensúlyban tartása, a kreatív énünk megélése, a változások önmagunkba fogadása és a változtatás képessége.

A hatodik csakránk a Harmadikszem vagy Homlokcsakra (Ajna) fő témái: a felsőbb szellemi érzékelés, intuíció, a belső érzékelés és a belső bölcsesség, mint a “hatodik érzék” megtapasztalása, a belátás és helyesen értelmezés képessége.

A hetedik csakra a Koronacsakra (Sahasrara) fő témái: a spirituális tudatosság és isteni, azaz univerzális tudatra ébredés, belső bölcsességhez kapcsolódás, a kozmikus erkölcs megértése és az emelkedett gondolatok befogadása.

Ha ezeken a minőségeken belül elakadásaink, vagy félreértelmezéseink vannak - akár egy rosszul leszűrt élettapasztalat vagy egy hiedelem miatt, - akkor olyan működési mechanizmusok és meggyőződések alakulhatnak ki, amik távol tartanak attól a valakitől, akik valójában lehetnénk.

Ezek általában karmikusak - a családrendszerből, vagy előző életeinkből hozzuk magunkkal – és lebontásra, újraértelmezésre, tudatosulásra és elengedésre várnak. Amíg ezek nem történnek meg, addig meghatározó motivációi és mozgatórugói az életünknek, viselkedési reakcióinknak és személyiségünknek, akár még betegségeinknek is. Amint ezek a konfliktusok megoldást nyertek a tudatosságunk által, a személyiségünk harmonikusabbá, a lelki életünk kiegyensúlyozottabbá, testünk egészségesebbé, és viselkedéseink tudatosabbá és sikeresebbé válnak.

Karmakörök és sorsismétlődések

A kettő valójában ugyanazt jelenti. Olyan ismétlődő szenvedésmintákat takar, amiket akár életeken át hordozunk magunkkal, és akár meghatározó motívumai az életünk területeinkek. Mindenki rendelkezik forgatókönyvekkel, amik szerint egy-egy esemény determinálható befejezéssel végződik, és elemi meghatározott motívumokon keresztül haladnak. A szereplők lehetnek mások, az események mégis úgy tűnik, hogy azonosak vagy ijesztően hasonlóak. A közös valójában ezekben csak mi vagyunk, hiszen mi szemléljük a világot valamilyen módon, és vetítjük a belső konfliktusunkat a körülöttünk zajló eseményekre. Arról, hogy a valóságban mi történik körülöttünk, szinte semmi fogalmunk nincs, mivel belső mozink teljesen lefoglalja figyelmünket.

Tehetségesek vagyunk tudattalan önsorsrontásban és önpusztításban. Ez a működés azonban tudatosítható és letehető.

Felszabadulás a szenvedések rángatása alól

Ez természetesen nem olyan könnyű, mint ahogy kimondom, mivel az ilyen mintázatok megszüntetéséhez tudatos munka szükséges. És ha a motiváló ok valamilyen tudatalattiban tárolt trauma, akkor a tudatos ráhatás sokszor kevésnek is bizonyul.

Erre nyújtanak kiváló megoldási lehetőségeket a különféle oldási technikák, mint például a családállítás, vagy az álatalam megalkotott Princípium-kör állítás, ezen belül is a Szenvedés-kör állítás.

Ez a technika tematikusan a lelkünkben tárolt szenvedés mintákat, sorsismétlődéseket oldja fel azzal a csodálatos energetikai és információs átíró képességgel, ami összekapcsolja bennünk a szétesett és meghasonlott lélekrészeket.

Ezzel együtt lebontja a hiedelmek torzító tükrét, és átírja a hibás működési mechanizmusokat. A módszer szelíden tudatosító, mégis hatékony módon teszi harmonikusabbá az életünket, és a belső életünket.

A következő Szenvedés-kör állítást 2023. április 16-án vasárnap tartom, 9:00-tól. Ha felkeltettem az érdeklődésedet, és szeretnél részt venni az eseményen, vagy kérdésed van, akkor bátran jelentkezz nálam!

A Facebook esemény linkjét ide kettintva találod.

Mindenki merítsen a lelkébe annyit, amennyi hasznos a számára, a többit pedig engedje el! Gondolkodjunk magunkon konstruktívan, és fordítsuk a rendelkezésünkre álló időt és információkat a javunkra, hogy kihozhassuk magunkból és az életünkből a legtöbbet!

További játékos fejlődést kívánok!

Szabó-Horváth Zsófia

2023. 04. 03.

Budapest