A karma élete

Karmáról érthető módon akkor beszélünk, ha feltételezzük a reinkarnáció, azaz az újraszületések vagy lélekvándorlás tényét.

De mi az a karma?

A karma tudatosság nélkül elkövetett tettek következményei. Ok és okozat törvénye. Éppolyan isteni törvény, mint a garvitáció, vagy egyéb fizikai testvére.

Mint a tudat és elme működésénél már megemlítettem, a tudatosság nincs minden cselekvésünknél jelen, ha az elme-intellektus nem bölcsen edzett munkás, és ösztönös motivációink zabolátlanok, akkor úgy haladunk az életünk útján, mint egy bekötött szemű részeg kocsis: lehet, hogy néha az útján megy, de nem tudja és talán nem is érdekli, azt pedig még kevésbé látja, milyen károkat okozott mások és a saját életében az ámokfutásával.

Mint már szó volt róla, az egyensúly, a homeosztázis nagyon fontos ebben a világban, minden a kiegyenlítődésre törekszik, legyen az az entrópia, vagy az energiamegmaradás törvénye, vagy az élőlények fejlődésének a homeosztázisa, mind ugyanazt akarja. Egy kibillent állapotból a hullámzás addig tart, míg a nyugalmi állapot be nem következik, vagyis a középpontba, más néven középútra kerülünk.

A kozmikus erkölcs szerint is létezik kibillenés, és ez a karmikus állapot, melyet nem Isten, vagy valamilyen ítélőszék mér a fejünkre, hanem mi magunk. Azzal indulunk el, hogy a középpontba akarunk kerülni és ott megmaradni, de az élet (valóság) hullámzásának mértéke olykor meghaladja a figyelmi energiánk mennyiségét, és alszunk cselekvés közben is. Nyitott szemmel alszunk, közben pedig álmodjuk az életet, és aszerint reagálunk. Viszont a reakciónk a valóságban történik, aminek mindig valósak a következményei és a felelőssége is.

Ideális esetben, amikor az ember a tudata teljében, vagy közel ott van, akkor önreflexiót alkalmaz a helyzetek értelmezésére, keresi, hogy a benne megjelent érzés miből fakad. A keresés végén levonja a tanulságot, és a helyzetben tanult érték vagy képesség a magasabb tudatokba kerül, míg a tapasztalást (a történést, az érzésekkel és testérzetekkel együtt) elengedi, visszaadja a természetnek, ezáltal az egyensúlyi állapot megmarad.

Amikor a tudatunk nincs jelen, vagy csak félig-meddig, akkor a történést a vele előkerült érzelmekkel, testérzetekkel együtt nem vagyunk képesek feldolgozni, megérteni és elengedni, vagy csak részben. A másik részéből féligazságokat és mágikus hiedelmeket hozunk létre, amik elkerülő magatartásokhoz és személyiségbeli torzulásokhoz vezetnek. A hiedelem az egó, az éntudat részévé válik, amihez onnantól ragaszkodni fog, emiatt polarizálni kezd (kettősségbe vet), és elutasítja a valóság egy részét, amely része onnantól kezdve foglyul ejti. Ha egy helyzetben megőrizzük a fájdalmas érzéseket (vágyakozás, csalódottság, irigység, fájdalom, bánat, harag, gyűlölet, utálat, megvetés, lenézés, undor, stb), egy figyelmi kötést hozunk létre az érzés tárgyával. A figyelem energiájával folyamatosan berántjuk az eseményt az életünkbe, mintha kaput nyitnánk előtte és önszántan beengednénk a figyelmünk terébe. De amíg nem vállaljuk magunkért, érzéseinkért, gondolatainkért, tetteinkért maximálisan a felelősséget, addig nem lesz tudati energiánk változtatni az életünkön. A megértés, az elfogadás, a hála, megbocsátás és a szeretet különféle transzcendens érzései leoldozzák a lelkünkről a konfliktusokat, és ezzel együtt a karmáinkat is. A túlzások, szélsőségek és felhánytorgatások, ítélkezések és bírálatok visszahatnak az életünkre. A megvetés és elutasítás súlyos érzései csak erősítik meglévő kötelékeinket.

De milyen csoportokra oszthatók a karmák?

Többféle karma létezik, attól függően, hogy a tetteink következménye mekkora hatással volt a környezetünkre, és kivel szemben kell törlesztenünk.

1. Egyéni karma, amikor egy-egy személlyel szemben van tartozásunk, vagy meg nem oldott feszültségünk. Az egyéni karma lehet negatív, amikor a tetteimnek a negatív következményét kell jóvá tennem, vagy megbocsátanom kell tudni valaki más rossz tettét. De lehet pozitív is, amikor valami jó tettem következményét akarják nekem visszafizetni, akár hálából, vagy én akarom tenni ugyanezt valaki más felé. Ebben az esetben a pozitív karma nem "jót" jelent, mert tudatosság nélkül akár életeken át törleszthetünk már régen letudott "kölcsönt", azt érezve, hogy jót akarunk a másik embernek, miközben annak már lehet rég az agyára megyünk az állandósult jóakarásunkkal.

2. Családkarma, melyen lényegében a családállítás módszere alapszik. A család egy egyszerre zárt és nyitott rendszer. A családban hurcolt események “jegyzéke”, a családkarma, amelyek nem lettek tudatosítva, a megértés által értékké felemelve és ezután a fájdalmas érzések elengedve. Minden elkövetett egyéni karmánk családkarmává válhat, ha a család tagjai érzelmileg érintettek benne, véleményük és reakcióik hatnak egymásra és az “elkövetőre” egyaránt. Minden ilyen helyzetben a szeretettől való eltérés mutatkozik meg energetikailag, ami az egyensúly állapotból való kibillenést eredményezi. Ez a DNS-ünkben kódolt információként adódik tovább genetikusan is, valamint a család kollektív tudatalattijában él tovább “önálló életet”, míg azt valaki fel nem ismeri, és meg nem oldja magában.

3. Csoportkarma, mely úgy működik, mint a családkarma, csak nem beleszületés által, hanem szabad akaratunkból választott közösség: több ember közös célja, motivációja, tettei és tudatállapota, szellemisége hozza létre. Egy csoport lehet számunkra destruktív, vagy emelhet minket, ameddig meg nem haladjuk, akkor azonban újból visszahúzó erőként működik. Az egyén érzelmi és mentális azonosulása, tudatszintje teremti meg a kötést. Csak a tudatosság, felelősségvállalás, és a cél megvalósulása oldozza fel az egyént az útján, vagy annak a felismerése, hogy annak szellemiségével, céljával mi már nem értünk egyet, de elfogadjuk mások fejlődését, és tovább lépünk.

4. Nemzetkarma, melyben az egyének, a családok, a csoportok együtt vesznek részt. Egy nemzet önmagáért megtett vagy elmulasztott cselekedeteit és azok következményeit gyűjti össze. Ahogy az egyének tudatszintje és szeretete nő, összeadódik, és a nemzet is fényesebbé válik. A megosztottság, a félelmek és a gyűlölködés csak nehezíti és erősíti a karmánkat, melyet egymás iránt követünk el. A szeretet, elfogadás, a tisztelet és ezek szellemiségében megtett cselekedetek képesek megváltani nemzet karmáját.

5. Bolygó szintű karma, ami lényegében és szellemiségében megegyezik a nemzetkarmáéval, csak itt a népek egymás ellen elkövetett vétségei és azok jóvátételei szerepelnek. Nevezhetjük az emberiség karmájának is, de ide tartozik az is, amit a Földünkkel, és a rajta élő állatokkal és minden fajta élőlénnyel teszünk. A tudatos, felelősségteljes és szeretetteljes egymáshoz közeledés és viszonyulás oldozhatja fel.

Egy karma feloszlása csak abban az esetben történik meg, ha a polaritás szélsőségeiből a megértés, elfogadás és az érték integrálása után az elengedés által a középpontba kerülünk, ami már neutrális és nem duális. Ez történhet a megbocsátás (mások és magam felé egyaránt), vagy bocsánatkérés (magamban, vagy ténylegesen), a hála és szeretet által.

Ezért is lényegesen fontos, hogy dolgozzunk magunkon, az önismeretünkön és a lelki terheink elengedésén. Amikor a saját blokkjainkat oldjuk ki, azaz dolgozzuk fel, valójában karmákat oldunk - az önmagunk felé irányulókat és a világgal köttetetteket.

Egy karma addig feloldható, míg testben élünk, ezért ne szalasszunk el egyetlen pillanatot sem, amit a tudatossággal vagy az önmagunkkal, akár a helyzetekkel való szembenézéssel tölthetünk. Mindig ismerjük fel magunkat és saját felelőségünket a helyzetben, és javítsuk ki a hibát, amit esetlegesen vétettünk, miközben tanulunk belőle. Soha nem a büntetés-jellegen van a hangsúly a karma-kérdésben, - amit megtettél (belső indíttatásból), azt megtetted, valami meg akarta benned tenni, de utólag azon már nem változtathatsz - hanem a bölcsesség és önismeret kinyerésén. Ha felsimered, és mélyen a magadévá teszed a tetted valóságát a magad és a külvilág szemszögéből egyaránt (ha a kettőt eggyé teszed), akkor már biztos, hogy nem követed el újra ugyanazt a "hibát". Valójában a karma is Isten kegye, hogy tanulhassunk a hibáinkból, vagy akár a körülöttünk élőkéből, hogy semmi ne vesszen kárba ezen a földön. Járjunk hát nyitott szemmel a világban és vonatkotassunk mindent magunkra! Mert mint már tudjuk, a bölcs ember mások hibájából is tanul, a balga pedig a sajátjából se.

Mindenki merítsen a lelkébe annyit, amennyi hasznos a számára, a többit pedig engedje el. Gondolkodjunk magunkon konstruktívan, és fordítsuk a rendelkezésünkre álló időt és információkat a javunkra, hogy kihozhassuk magunkból és az életünkből a legtöbbet!

További játékos fejlődést kívánok!

Horváth Zsófia